Előfordul, hogy időnként magányosnak, láthatatlannak, túl kevésnek vagy túl soknak érezzük magunkat. Úgy látjuk, mások vagyunk, mint a többiek, kilógunk a sorból. Talán meg is próbáljuk elrejteni a valódi énünket, olyannak mutatjuk magunkat, amilyenek nem vagyunk, hátha akkor majd elfogadnak minket.
Ám ha jobban körülnézünk, láthatjuk: nincs két egyforma ember. Épp a különbözőségünk, az eredetiségünk tesz minket igazán érdekessé és egyedivé. Ezért nem kell szégyenkeznünk, hanem büszkén vállalhatjuk: azok vagyunk, akik vagyunk. És ítélkezés helyett élvezhetjük, hogy a másik ember másmilyen, mert ő is az, aki. Épp így vagyunk jók, így tehetjük szebbé a világot.
